Ha minden igaz, akkor múlt héten, a koncert után volt egy próba. Én már akkor is totálkáros voltam, azóta is építem a közösségi takonytornyot. Hét közepére Sebi is lerohadt. Dögvész pusztít a Korogban.

Csütörtökre egy hosszú próba lett betervezve. Én erőltettem, mert nekem jobban jött volna ki. A végén persze nekem nem jött ki a lépés, és késtem is. Sebaj. Nekiestünk a műsornak, hogy rendesen áttángáljuk magunkat rajta. Hát baszom hosszú ez a műsor. Mikor megtudtam, hogy a terv szerint mégegyszer nekimegyünk azt hittem bohóckodnak. Erre megjött Krisztián és elhozta El Nyomót, a brutál erősítőt, hogy Gábor végre megnézze milyen is az, amikor erősítő van a gitár után dugva a kisvonat helyett. Hát túl faszásra sikeredett. Olyan hangosak voltunk, nem volt hová menekülni. Kínomban a kínai alá bújtam, és egy óvatlan pillanatban beletartottam a mikrofont is. Fogászati kezelésre szorulok azóta. Krisztián papírt nyomorított a fülébe és feltett egy fülest is. Viszont állította, hogy jó a hangzás. A végén persze tényleg nyomtuk a műsort felboncolva újra, míg végül sikerült Ekit meggyőzni, hogy mér nem lesz jobb.

Úgy volt, hogy Dávid lepakol a koncertre Gáborral, és mivel én családostól Zoliéknál alszódok, ami meg útbaejti a próbatermet, majd visszapakolok. Hát jól nem így lett. Család lerohadt. Én meg ápolási osztáyvezető főnővér lettem. Örültem, ohgy tízre leértem a koncertre. Hát ezzel az én bulim nem indúlt túl jól. Na mindegy. Amúgy szerintem egész sokan voltak. Persze így jól lekéstem Robi (ex Neural Booster társ) Nervekiller bulijét, meg a Megazetort is. Bassza meg. Végre egy koncert, amikor örülök, hogy jó zenekarok lesznek, erre jól nem tudok megnézni senkit. Mindegy, legalább beszélni tudtunk.

A koncert nekem személy szerint nem volt túl hangulatos. Volt sok baszakszás is. Valami sületlen fasz Eki erősítőjét is eltekergette a buli alatt. Valahogy olyan sehogyse szóltunk. Másoknak tetszett. Sebi meg Dávid lépett. Eki beindult nbulizni. Én meg Gáborral visszarámoltam a terembe. Hát ennyi. Ez is megvolt. Jó szar beteg vagyok azóta.

Felsorakoztunk és villant a vaku. Legalább vagy százat. De eredményt úgysem látunk majd, azt Dávid mindig megőrzi maganak.

Miután kellőképpen kisütöttük a retinákat nekiestünk a muzsikalizennek is. Kis újszámok-gyakorlás, majd kompozit anyagok összekeverése.

Ennyi volt. Elég volt. Elhúztunk haza.

Volt próba tegnap is.

Nem voltam.
Sebit kérdeztem milyen volt.

“Volt.”

Bővebben?

“Jó volt”

De haladtatok?

“Igen”

Sokat?

“Eleget”

Legközelebb inkább bármiáron elmegyek lesz.

alakul a molekula.

számosodik a számlista. 7-es és 8-as már szöveggel. 9-es (0.) már jáccódik. 10-es már két kör lemegy. de lehet 3-as megszűnik. akkor most mi hanyas?

poén nem volt, meló volt vazze. levetkeztük végre a koncertparát is. már nem akarunk gyakorolni rá. majd előtte 2 nappal, oszt jóvan. ugyse fizetnek, oszt ez ugye kapitalizmus, meg szolgáltatópiac. ingyen lónak ajándék a foga. meg amúgy is, profizmus. hakni. metál. ha túl korán kerülünk deszkára, akkor még mindenki a büfében. ha meg túl későn, akkor már részeg. kicsi a lebukás veszélye.
jó hír, hogy a 7-es és 8-as tételre (várható címek: Testing The Grave, Password: Circus, nem feltétlen ebben a sorrendben), szóval erre a két számra két bevállt játszási sorrendünk is van már! viszont fáradság jelei mutatkoztak.